“Az ember nem arra született, hogy legyőzzék” – írta a Nobel-díjjal jutalmazott Öreg halász és a tengerben az 1899. július 21-én született Ernest Hemingway.
A legnagyobb művészek állítólag sosem az átlagemberek közül kerülnek ki. Sokkal inkább azok közül, akik a boldogságot csak ritkán érintve, egyfajta lelki hullámvasúton utaznak az életükben. Ugyanakkor a depresszió hajtómotor is tud lenni, még ha a poklok poklát járja is az illető. Nyolc híres művész, akit nem kímélt a mentális kór.
Hemingway mítosza már életében felépült: megjárt háborúkat, vadászott Afrikában, bikavidalokra járt, verekedett és ivott. Életművét viszont kezdetektől átitatta a mély humanizmus. Sorsát végül nem kerülhette el, depressziósan öngyilkos lett.
Nemigen akadt olyan fegyveres konfliktus, amit annyi alkotó „dokumentált” volna, mint a 80 éve véget ért spanyol polgárháborút. A művek fő témái: apokalipszis, halál, árulás és áldozathozatal.
Philip Roth az egyik legismertebb kortárs író, mégsem fogadta el hiteles forrásnak a Wikipédia saját regényével kapcsolatban. Nem ő az egyetlen híres ember, akinek problémái támadtak a közösségi enciklopédiával.
Ernest Hemingway egyik barátja nemrégiben arról írt, hogy elképzelhető, az írót az amerikai Szövetségi Nyomozóiroda (FBI) kergette öngyilkosságba, Leonardo Padura kubai szerző viszont most azt állítja: az 50 éve elhunyt Hemingway a II. világháború alatt együttműködött az irodával.
Egy kicsit elmerülve Hemingway könyveiben komolyabb étel- és itallapot tudnánk összeállítani. Hősei szenvedélyesen esznek, és főleg isznak. Ezek az önéletrajzi motívumok nem egy művében újra és újra felbukkannak. Az író, avagy a Papa kedvenc poharazgató helyei kultikussá váltak az USA-ban éppúgy, mint Kubában és Európában is.
